AddThis Social Bookmark Button

Comp 1 0000000 2

EMEI 

 

„Aki a jelenben az Erdélyi Magyar Egyházirodalmi Iskola szellemi életét szemléli, vagy abban tevékeny részt vesz, talán nem gondol a régi időkre, midőn e szeminárium csendes falai között még híre nem volt az ilyen irányú munkásságnak és nem gondol az elődöknek kitűnő munkásságára, kik ifjú lelkük nemes lelkesedésével a porszemeket halmozzák össze az irodalmi iskolánk szellemi épületének emeléséhez. Ha valaki pillanatra néz vissza, de nem kutató szemmel tekint vissza nem vizsgál a múltban, vagy ha netalán egy pár pillanatnál tovább is marad ott, de nem a belsőt a munkásság értékét nézi, hanem csak az évi munkáknak bizony, bizony kevés oldalszámot mutató vékony köteteit tekinti, talán csekélynek, jelentéktelennek láthatja és ítélheti a munkát, melyet elődeink végeztek. Aki azonban elődeink munkásságát a múlt körülményeinek ismeretével és figyelembevételével szemléli, biztosan jelentékenynek, sőt mondhatni, hogy nagynak, igazán férfiakhoz illőnek fogja látni.”

 

 

 

I. rész 

Az 1842- ben létesült iskola és az 1849 utáni idők 

A gyulafehérvári püspöki papneveldében már 1842 -ben alakult egy iskola, melyben a papnövendékek (magukat) a magyar nyelven való írásban és szónoklásban gyakorolták magukat. Erre kell következtetnünk, hisz a papnevelde és líceum 1877 - 78-ik évi értesítője irodalmi iskola néven említi. Szervezetéről és működéséről semmit sem tudunk. Csak annyit tudunk, hogy létezett és 1848 - ig szép eredménnyel működött. Beke Antalnak a papnevelőről 1870 - ben kiadott történeti munkájában erre vonatkozólag a következő sorokat olvassuk „Batthányi és Szepesi féle időkre emlékeztető melléktanulmányok, ha nem is szűntek meg egészen, mégis háttérbe szorultak, miknek hiányát maga az ifjúság is érezve 1842 - ben egy iskolát tervezett melyet a püspök XVI. pontban megerősített és a házi előjárók felügyelete alá helyezett. Ezen iskola 1842 - 1848.ig szép eredménnyel működött, de a következő idők rideg szelei között megszűnt.” Hogy mik azok „a Batthányi és Szepesi féle időkre emlékeztető mellék tanulmányok, melyeknek hiányát és egy azokat pótoló iskola szükségét érezték a papnövendékek, ma már nem vagyunk képesek megmondani, hisz erre maga Beke Antal sem mond semmi valószínűt. A Batthány püspök idejére vonatkozólag a fő és szorosan vett teológiai tantárgyak mellett, csak a következő megjegyzéseket találjuk a nevezett munkában: „a növendékek közös összejövetelein közebéd és vacsora alatti időben kiszemlélt jeles művekből felolvasásokat rendelt.” „s a körülményeink között tudni szükséges nevek ismerete mellett még francia nyelv ismeretének vágyát is fölébreszteni törekedett”. A Szepessy püspök idejére vonatkozólag pedig ezt említi „Elrendelte, hogy a nagyobb rendekben levő papnövendékek a székesegyházban reggeli isteni szolgálatban hitelemző és oktató beszédeket tartsanak, s a gyakorlati lelkipásztorság és a célszerű gazdászat elemeiben is jártasok legyenek. De mi mindezekben nem láthatjuk, és nem találjuk azon mellék tanulmányokat, melyeknek hiánya a papnövendékekben vágyak ébresztett volna egy irodalmi iskola létesítésére. A nyelvtanulások és gazdászati ismeretek nem lehetnek alapjai egy irodalmi iskolának. Mi azt hisszük, hogy az 1842 - ben alakult irodalmi iskola létesítésére nem a Beke Antal által említett vagy jobban mondva jelzett dolgok, hanem a már legtöbb honi papnöveldében létesített és eredményesen működő irodalmi iskolák példája volt hatással. Hogy milyen volt ez irodalmi iskolának a szervezete, mi volt a célja s miben állott a működése? Ma ezt már nem tudjuk megállapítani, ugyanis erre vonatkozólag nem maradt fenn semmi írás. Lehetséges, hogy a megszűnése idejében levő zavaros viszonyok között elkallódtak a munkásság e bizonyítékai, de lehetséges az is, hogy ezeket az okmányokat, jegyzőkönyveket, munkákat és egyéb írásokat az iskola valamelyik tagja midőn őket Kovács Miklós erdélyi püspök1848. október havában hazabocsájtani volt kénytelen, hazavitte és 1849. szeptember havában vagy nem hozta vissza, vagy ő maga sem jött vissza. Bárhogyan is vesztek el, ma már nem állnak rendelkezésünkre. Midőn 1849 szeptemberében Kovács Miklós püspök visszahívta a hazabocsájtottakat, csak a fele tért vissza. Egyeseket a harc ragadott ki e leviták közül és sokat a kormány beavatkozója pályát cserélni kényszerített. De azon kevesek is, akik visszatértek visszahozták a múlt irodalmi iskola emlékét is. Az iskola újralétesítésére amint Boke megjegyzi: többször történtek kísérletek, de felsőbb elemzés miatt meddők maradtak nem sikerültek. E rendes falak között időről - időre élénkült a mozgalom a régi iskola újralétesítése végett vár mindenkor csillapította az időről - időre nyilvánított felsőbb elemzésténye mégis növekedve haladt a megvalósulás felé. Ezeknek a törekedéseknek a bizonyítéka a Kikelet című két hetenként a hittanhallgatóknak az 1877 -ik év előtt az irodalmi munkásságra. E lapot kell tehát tekintenünk a mai irodalmi iskola alapjának, mely egyrészt ébren tartotta és növelte a vágyat utána, másrészt nevelte, munkához szoktatta az új irodalmi iskola új tagjait. Megjelent írott lap, melyiknek két kötete meg van a könyvtárban illetve a levéltárunkban. A lelkes ifjak kik komolyan igyekeznek készülni a papi pályára érezték, hogy nem elegendő csak a szorosan vett teológiai tárgyak elméleti tudása a tudásukkal hivatásukból kifolyólag értékesíteniük kell. Ez pedig gyakorlat nélkül nehezen megy. Elhatározták tehát, hogy egy lapot indítanak, létesítenek, melybe mindenki dolgozhasson, s bár ezáltal gyakorolhassa magát az írásművészetben is. Az embernek lehetnek akármily szép nemes és nagyszerű eszméi, gondolatai, ha nem tudja szép ruhába öltöztetni, ha csak koldus rongyokat tud aggatni reájuk nem fog hatást elérni, ez áll minden emberre de hetenként megjelenő írott lapot létesítettek, s ez lap az előhírnöke a mai irodalmi iskolának. 1871. november 26-án jelent meg a Kikelet első évfolyamának első száma, s e lappal találkozunk az 1878. évben is. E lapnak csak két évfolyama van az intézet birtokában. Az első melynek szerkesztője Vitos Mózes volt és az 1875 - 76. évfolyam, melyet Fülei László Lajos szerkesztett. Ez a lap ugyan amint ez az 1875 - 76 – iki évfolyam április 9 - iki számából ki tetszik a filozófusok önképzőkörének lapja volt, de ugyan ebben az évfolyamban találkozunk Dávid Sándornak, Duha Ödönnek és Gazda Dénesnek a nevével, kik a mai irodalmi iskola megalapításának évében tehát 1877. 78 - ban harmad éves hittanhallgatók voltak. E lapba tehát, mint első éves hittanhallgatók és nem mint filozófusok dolgoztak. Ebből a tényből jogosan vonhatjuk le azt a következtetést, hogy e lap volt az, amely teret nyitott a hittanhallgatóknak az 1877 - ik év előtt az irodalmi munkásságra. E lapot kell tehát tekintenünk a mai irodalmi iskola alapjának, mely egyrészt ébren tartotta és növelte a vágyat utána, másrészt nevelte, munkához szoktatta az új irodalmi iskola új tagjait. 

II. Rész 

A Szalézi Szt. Ferencről nevezett Erdélyi Magyar Egyházirodalmi Iskola 

1877 – 1908 

Az iskola alapítása 

A 1848 -as idők komor szele szétkergette a papnövendékeket s így megszűnt az 1842 - ben alapított irodalmi iskola. Az 1849-ben visszajött papnövendékek kevesen voltak, s bár gondoltak és törekedtek a megszűnt iskola visszaállítására, de nem sikerült. Csak szívükben élt az emléke, mely növelte a vágyakozást utána. E vágyakozás öltött testet 1877. október 9 - én, midőn Rettegi József IV. éves hittanhallgató összehívta a papnövelde hittanhallgatóit, s rövid, de lelkes beszédében kifejtette egy irodalmi iskola megalapításának célszerűségét és szükségességét. Rettegi József ez eszme felébresztőjének Gidófalvy Gergely teológiai tanár, tanulmányi felügyelőt tartja,[1] így mondja ezt az első szervezkedő gyűlésről vezetett jegyzőkönyv. És való tény, hogy Gidófalvy Gergelynek nagy része van az irodalmi iskola létrehozásában, de az eszmét nem ő ébresztette, élt az már a hittanhallgatók szívében rég óta, s így föltétlen igazságot adunk a papnevelde líceum 1877 – 78. – iki értesítője következő szavainak. „A papnevelde hittanhallgatói, figyelve egyfelől a kor szavára, másfelől pedig lelkesülve a többi magyarhoni papnöveldéknek az irodalmi téren szép eredményeket felmutató példáján, Püspök urunk őméltósága elé azon alázatos kérelemmel járultak, hogy keblükben egy, szorosan az Anyaszentegyház szellemében működendő, egyház irodalmi iskolának felállítását és szervezését megengedni kegyeskedjék.”[2] Ezen szavak a magyarhoni papneveldék irodalmi iskoláit mondják az az eszme újra fölkeltőjének, s mi azon a nézeten vagyunk, hogy Gidófalvy Gergely buzdította és bátorította a hittanhallgatókat egy irodalmi iskola szervezésére, s ő a maga részéről megígérte a tőle kitelhető támogatást, hogy ez eszme diadalra jusson és az irodalmi iskola megfelelhessen feladatának. De térjünk rá az irodalmi iskola megalapítására. Rettegi József lelkes beszéde után Dávid Sándor, akkor harmadéves hittanhallgató, megértvén a célt, azonnal indítványozta, hogy a most összegyűlt szervezkedő gyűlés válasszon egy ideiglenes elnököt és jegyzőt, kik ez ügyet vezessék. Elnöknek ajánlja, Rettegi Józsefet, kit a szervezkedő gyűlés egyhangúlag meg is választ, jegyzőnek pedig megválasztják Szabó György harmad éves hittanhallgatót. Az elnök indítványára egy öttagú bizottságot is választott a szervezkedő gyűlés és e bizottság feladatává tette az alkalmas, az alakulandó irodalmi iskola céljának és működésének megfelelő törvények megalkotását. A gyűlés titkos szavazás útján Balogh Lajos, Dávid Sándor, Pál Antal és Tamási Dávid hittanhallgatókat küldte ki az említett törvénytervezet megszerkesztésére.[3] Ez öttagú bizottság nagy lelkesedéssel fogott a nehéz munkához s már 1877. október 23-án kész törvénytervezettel lépett az ezen napra összehívott második szervezkedő gyűlés elé. A bizottság törvénytervezetét két lényegtelen hozzászólás után a gyűlés úgy általánosságban, mint részleteiben elfogadta és Gidófalvy Gergely tanulmányi felügyelő utasítására benyújtotta a főtiszt. Elöljáróságnak megvizsgálás, jóváhagyás és a püspökhöz való fölterjesztés végett. A papneveldei elöljáróság 1877. november 2 - án tartott házi ülésében a következőkben foglalkozott a papnövendékek alakulandó egyházirodalmi iskolájának beterjesztett törvénytervezetével: „a teológiai növendékek kebelében alakulandó a Szalézi Szt. Ferencről nevezendő „Egyházirodalmi Iskola” alapszabályai tudomásul vétetnek azon módosítással, hogy: először az elnök (10. §) és főszerkesztő (12. §) választhatóságára nézve emelt korlát eltávolíttatik és másodszor az 58. §. Által a tagokra kiszabott kötelezettség leróvására szánt időtartam 2 hó helyett egy iskolai félévre, vagyis 5 hónapra terjesztetik ki azon ok miatt, mivel oly tehetség a növendékek legnagyobb részénél nem tételezhető föl, hogy iskolai kötelmeiknek csak kielégítően is megfelelvén minden 2 hónapban egy eredeti vagy fordított művet hozhatna létre minden növendék, és mivel a tehetségesebbek irodalmi munkásságukat úgy is eléggé kifejthetik a havonként megjelenő lapban.” [4] Az előjáróság kiadta a törvénytervezetet kijavítás és újra leírás végett, s miután ez megtörtént, felküldte 219. szám alatt az elöljáróság gyűlésén vezetett jegyzőkönyvvel együtt Fogarassy Mihály erdélyi püspökhöz jóváhagyás végett. A szép és hasznosért mindig lelkesedő főpap meghallgatta fiai kérését. Helyeselte a teológusoknak egy irodalmi iskola létesítésére irányuló törekvését, de a felterjesztett szervezeti szabályokat nem fogadta el. Először is kívánta, hogy a havonként megjelenő írott lap eszméjével hagyjanak fel, mert az önmunkásságot más úton is lehet és pedig kevesebb időpazarlással fejleszteni, egy írott lapnak szerkesztése és előállítása pedig több időrablással jár, mint haszonnal. Egyben ki is terjeszti a munkásság körét, midőn 1878. január 28-án a 3662 – 1877. szám alatt kelt leirata c.) pontjában így ír: „Az irodalmi iskolának működését nem kell csupán azon munkásságra szorítani, mely az a.) pont alatt érintve volt, hanem oda kell törekedni, hogy az iskola tagjainak munkássága időnkint egy - egy korszerű füzet vagy egy nagyobb irodalmi munka átfordítása és megjelenésében nyerjen kifejezést.” [5] A püspök nem helyeselte a törvényekben felvett büntetéseket sem, ezek alkalmazását csak azon esetben engedi meg, ha a súrlódások kikerülése végett egyik elöljáró felügyel. A teológusok a harmadik szervezkedő gyűlésen örömmel és lelkesedéssel fogadták a főpásztor intézkedését. A második félév elején, [6] 1878.február 19. - én, Gidófalvy Gergely, ki elvállalta az irodalmi iskola védői és a püspöktől rendelt felügyelői tisztet, megalakultnak jelentette ki a „Szalézi Szt. Ferenc Szavalati s Irodalmi Iskolá” - t; örömét fejezte ki afölött, hogy létesült, mert szükség volt reá, „hiszen – amint e beszédében mondja – mi is lehetne oly szükséges az iskolából már kikerült és pályát választott ifjaknak, mint egy olyan térnek megnyitása, ahol megpróbálhatja mindenik Istentől adott, s szorgalma által kiművelt tehetségeit? Igen, ez szükséges! Mert az egyháznak kiművelt és kipróbált férfiakra van szüksége, kivált napjainkban, amidőn a vallástalanság s ezzel karöltve járó erkölcstelenség mindinkább elharapódzik.” [7] A Gidófalvy Gergely védő lelkes beszéde után Balogh Lajos felolvasta a Fogarassy püspök leiratát. Ezután a harmadik szervezkedő gyűlés mindjárt végre is hajtotta a püspök által kívánt törvénytervezet kijavítását. Törölte a tervezett havi folyóiratról szóló törvénypontokat s így a tervezett lap elejtésével a főszerkesztőről szóló törvénypontokra sem volt szükség, ezeket is törölte. A büntetésekről szóló pontok kevés kivétellel megmaradtak s csakis a törvények 66. §. - ában történt egy kis változtatás. Megmaradtak e törvénypontok, mert Gidófalvy Gergely védő az ezekből eredő nehézségekben a bíráskodást magára vállalta. [8] Később azonban teljesen kihagyták a büntetésekről szóló törvénypontokat. [9] A védő indítványára az irodalmi iskola örömmel elfogadja, hogy a megbírált és elfogadott munkákat a szerzők által egy könyvbe íratja be s ennek következtében a törvények 46. §-hoz ezen függeléket csatolja: „A gyűlés által kellő bírálat után elfogadott eredeti vagy fordított munkának az iskola irodalmi könyvébe való beírására az illető szerző köteleztetik.” [10] Az utolsó szervezkedő gyűlésen meg is választják az irodalmi iskola első tisztviselőit. A védő ajánlására Balogh Lajost, Rettegi Józsefet és Dávid Sándort megválasztva kiküldte a szavazatok összeszedésére és összeszámlálására.[11] Elnökké szavazattöbbséggel megválasztotta Balogh Lajost. Az alelnök választásánál Dávid Sándor és Gazda Dénes kétszer is egyenlő szavazatot nyertek. Gazda Dénes, hogy megkímélje az irodalmi iskolát az új szavazástól, lemondott a Dávid Sándor javára. Az irodalmi iskola azonban nem fogadta el a lemondást, hanem a védő indítványára sorshúzást rendelt el az elnök Gazda Dénes és Dávid Sándor között. A sors Gazda Dénest emelte az alelnöki székbe. Főjegyzővé: Szabó Györgyöt, aljegyzővé: Pál Antalt, pénztárnokká: Bodó Ignácot, ellenőrré pedig: Süller Istvánt választotta az irodalmi iskola. [12] Az iskola égi pártfogójának Szalézi Szent Ferencet választotta, kit az egyház csalhatatlan tanítói széke csak a közelmúltban vett körül az egyházdoktori fénnyel. Az ő nevét írták zászlójukra, mert az ő szellemében akartak munkálkodni. Megalakult tehát a „Szalézi Szt. Ferencről nevezett iskola” és „megkezdte működését azon közvetlen céllal, hogy minden egyes tag, kölcsönös eszmecsere és vitatkozás által, az előadásokon hallott vagy magán olvasmányaiból szerzett ismeretét jobban sajátjává tegye és így önálló és férfias gondolkozását fejlesztve, alaposabban készülhessen el a papi pályára.”[13] 



[1] 1877. I. szerv. gy. okt. 9

[2] Az 1877 – 78-iki Értesítő. 26. okt.

[3] Itt jegyezzük meg, hogy az első törvénytervezetre nézve pontos felvilágosítással nem tudunk szolgálni. A jegyzőkönyv is csak úgy általánosságban foglalkozik vele, inkább csak a változás alá eső paragrafusait jelöli meg, maga a törvénytervezet, mint minden az iskola alapításához közel álló években keletkezett irat, a jegyzőkönyveken és írásbeli munkákon kívül, elveszett s így fölvilágosítást ezekre a pontokra nem tudunk szerezni.

[4] A papnöveldei elöljáróságnak az 1877. november 2-án levő házi üléséről vezetett jegyzőkönyve l. Papnövelde levéltára.

[5] Fogarassy M. püspök leirata. L. Papnöv. Levéltára. ad num.

[6] Az iskolai évnek megfelelően az irodalmi. isk. is két félévre oszlik

[7] 1878. III. szerv. gy. febr.19

[8] 1878. III. szerv. gy. febr.19.

[9] 1878. III. szerv. gy. febr.19.

[10] 1878. III. szerv. gy. febr.19.

[11] 1878. III. szerv. gy. febr.19

[12] 1878. III. szerv. gy. febr.19

[13] Az 1877-78. évi értesítő. 27. okt.

regula

 

EMEI