Keresés
  • Seminarium Incarnatae Sapientiae

A Jó Pásztor nyomában

Húsvét negyedik vasárnapja előtti hétvégén immár évek óta a jó Pásztor nyomába szegődnek a Gyulafehérvári Papnevelő Intézet növendékei, hogy a szeminárium falai közül kilépve, plébániaközösségeket meglátogatva tegyenek tanúságot hivatásukról, megtapasztalva a pasztoráció örömeit és kihívásait egyaránt.

A Hivatások hétvégéje elnevezésű program a világjárvány okozta kétéves kimaradás után a Nagyváradi, Szatmári és Temesvári Egyházmegyében folytatódott, ahol tíz, egyenként két-három fős csoport kapcsolódott be a plébániák életébe, ahol találkoztak a helyi közösségekkel. A plébánosok, káplánok vezetésével bekapcsolódtak az egyházközségek programjába, így több helyen hittanórákon, bérmálkozói és elsőáldozási felkészítőkön, ifjúsági órákon vagy egyéb lelkiségi csoportok programjain vettek részt, amelyek során tanúságot tettek hitükről és hivatásukról, elbeszélgethettek a közösségek tagjaival életükről, mindennapjaikról, de részt vettek ifjúsági találkozókon és szociális intézményekbe is ellátogattak.

A vasárnapi szentmiséken az oltár és az ige szolgálatában segítették a lelkipásztorokat, akik nemcsak közösségeiket, de a papi élet kihívásait és örömeit is életük példájával szemléltetve mutatták meg a vendégül látott szeminaristáknak. A különböző programok révén a papi élet különböző területeivel ismerkedhettek meg, így plébániák, szerzetesközösség és a püspöki hivatal életébe is betekintést nyerhettek. Ugyanakkor a kispapok a hívek előtt – akiknek szolgálatára készülnek – beszélhettek hivatásukról, életükről, így az egyházközségek a kispapok példáján keresztül jobban megérthették a hivatás titkát, hiszen Jézus ma is körbejár és megszólít embereket, akik neki szentelik életüket.

A Gyulafehérvári Papnevelő Intézet elöljárói és szeminaristái hálásak a három egyházmegye – Nagyvárad, Szatmár, Temesvár – püspökségeinek, hogy megszervezték a hétvégéket, ugyanakkor a fogadó közösségeknek és plébánosaiknak, hogy vendégül látták és kísérték a hétvége folyamán a kispapokat, akik a Nagyváradi Egyházmegyében a központban, a nagyváradi püspökségen, a nagyvárad-újvárosi Szent László-plébánián, a Nagyvárad-Szent Katalin telepi plébánián és Margittán; a Szatmári Egyházmegyében a szatmárnémeti Kis Szent Teréz-plébánián, a nagybányai Szentháromság-plébánián, a nagykárolyi Kalazanci Szent József-plébánián és Mezőfényen; a Temesvári Egyházmegyében pedig a temesvár-józsefvárosi és az arad-ségai plébánián jártak.


Az alábbiakban kispapok rövid beszámolóját olvashatják a megélt tapasztalatokról:


Azt hiszem, egy csöppet sem túlzok azzal, ha az elmúlt pár napra visszatekintve azt mondom: egy csodának voltunk a tanúi! Emberi arcok, megannyi találkozás, öröm valamint tanúság amellett, aki életre és szolgálatra hívott. Mindezek által pedig olyan maradandó értékekkel gazdagodtunk, amelyek erőt adnak, hogy van értelme a pappá válásnak, mert tárt karokkal, szeretettel várnak ránk! Istennek legyen hála a hétvége minden pillanatáért!

(Tóth Gellért, II. évfolyam)

Hivatások hétvégéjén a nagybányai Szentháromság-plébánia fogadott minket, hogy közösségükben tegyünk tanúságot hivatásunkról Jó Pásztor vasárnapján. Bár az eddig ismeretlen környezet miatt kis félelemmel a szívemben vágtam neki a hétvégének, de ez egyből el is tűnt, ahogy megismerkedtünk a plébánossal és a káplán atyával. Nagyszerű fogadtatásban és együttlétben lehetett részem úgy a helyi lelkipásztorok, mint a kedves hívek részéről. A helyi közösség is örvendett nekünk, lelkesítettek bennünket, hogy elérhessük célunkat: jó pásztorként szolgálni Isten nyáját.

(Lázár Hunor, III. évfolyam)

A hivatások hétvégéjét Mezőfényen töltöttük, ahol Czier István plébános úr látott vendégül. A pénteki érkezés után másnap reggel szentmisén vettünk részt, majd kezdődött az ifjúsági métanap, amelyen mi is erősítettük a csapatokat. Délután hittanórákat tartottunk az iskolásoknak, valamint különféle játékokat tanítottunk nekik a foglalkozások során. A vasárnapi szentmiséken társunk, Blaga Anoniu hirdetett igét, ugyanakkor mi is tanúságot tettünk hivatásunkról. A hétvégéről tapasztalatokkal, és maradandó élményekkel tértünk vissza a szemináriumba, hogy folytassuk a papságra való felkészülésünket a Jó Pásztor példáját követve.

(Kiss Szilárd, II. évfolyam)

Szentlélekteljes hétvége volt. Pénteken, érkezésünk után rögtön román nyelvű ifivel kezdődött az ottlétünk, meglepetésünkre a vártnál jóval kevesebben jöttek el, mivel a többiek kirándulni voltak, így a közösség csak egy tagjával találkozhattunk. Örültem ennek a tapasztalatnak, mert egy reális képet alkotott arról, hogy ilyen is megtörténhet később a pasztorációban. Nagyon jól telt az az óra, függetlenül attól, hogy csak egy valaki jött el. Jézus otthagyta a kilencvenkilencet, hogy az egy elveszettet megkeresse. Másnap a bérmálkozókkal töltöttünk egy órát, majd pedig a 7-12 éves gyerekek hittanóráján vettünk részt. Ezt követően ellátogattunk az egyik plébánia sportnapjára, majd az elsőszombati imacsoport előtt is tanúságot tettünk a hivatásunkról. Rengeteg embert ismerhettem meg egy tüzes lelkületű, élő közösségben. Az emberek, akikkel beszéltem, megvallották, hogy azt érzik ezen a plébánián, hogy mindenkinek helye van, mindenkire szükség van, mert otthont teremt a közösségnek. Szeretetteljes légkör fogadott mindenhol, ahol megjelentünk. Hivatástörténetemről többször is beszámoltam, és mindig örvendtem, hogy megoszthattam a jelenlevőkkel azt, hogy miként hívott és jelent meg Isten az életemben.

A fogadó lelkipásztorok, Zsolt és Tibor atya, nagyon kedvesek és közvetlenek voltak hozzánk, és szüntelen figyeltek minden igényünkre. Jó élmény volt közösen végezni az imaórákat velük. Azt láttam, hogy legjobb tudásuk szerint törekednek építeni Isten országát abban a közösségben. Röviden összefoglalva: megismertem kikért akarok pap lenni, és arra a következtetésre jutottam, hogy értük van értelme a hébert is megtanulni. Isten ezen a hétvégén is csodásan megmutatta magát számomra!

(Boarna Miklós István, II. évfolyam)

Élményekben gazdag hétvégét tölthettem a nagyváradi római katolikus püspökségen két társammal, ahol Böcskei László püspök úr munkatársainak vendégszeretetét élvezhettük. Szombaton a Tasnádszántón tartott kerületi ifjúsági találkozón vettünk részt Vakon Zsolt püspöki titkár vezetésével, ahol megoszthattam a fiatalokkal hivatásom kialakulását. Érdekes egybeesés volt a találkozó és a hivatások hétvégéjének témája, hiszen a tábor mottója „Keresd a helyes irányt!” volt. Visszatérve a püspökségre, részt vettünk Kádár Annamária pszichológus előadásán, amelynek témája különösképpen is aktualitással bírt, hogyan beszéljünk gyermekeknek a körülöttünk zajló háborúról. Jó Pásztor vasárnapján Kovács F. Zsolt irodaigazgató kíséretében a Szent Erzsébet idősek otthonának lakóit látogattuk meg, akik nagy érdeklődéssel kérdeztek hivatásunkról, meghallgathattuk tapasztalataikat, és imáikról biztosítottak minden kispapot. Élmeny volt számomra látni és hallani, hogy milyen bölcsességgel és tapasztalattal rendelkeznek. Mindez megerősített hivatásomban, hogy követve a Jó Pásztor hangját én is válhatok hiteles és boldog emberré. Azt tapasztaltam, hogy szükség van ránk, és várnak minket a hívek. A látogatást követően a székesegyházban tartott szentmisén szolgáltunk, ahol társunk, Bőjte Csongor diakónus prédikációjában felhívta a figyelmet arra, hogy egy nyájat alkotunk mindannyian, hiszen ugyanaz a Pásztor vezet minket életünk során, és nem szabad egymásról sem elfeledkeznünk, akikkel egy nyájba tartozunk. A hazaindulás előtt a házigazda, Böcskei László püspök úr bemutatta a felújított és élettel megtöltött püspöki palotát, amelyet a közösség szolgálatába állítottak. Jó élmény volt megtapasztalni azt, hogy a püspöki központ munkatársai hogyan kapcsolódnak be egy hétvége folyamán a pasztorációs munkába, amely mint elmondták, felüdülést jelent nekik az egész héten végzett irodai munka után.

(Mayer Nándor, V. évfolyam)


235 megtekintés