Az utolsó vacsora...

Nagycsütörtök este, dr. Jakubinyi György nyugalmazott érsek mutatta be a legszentebb áldozatot az utolsó vacsora emlékére.

A nyugalmazott főpásztor szentbeszédében kiemelte Jézus szolgai alakját. „Krisztus, aki valóságos Isten volt példát mutatott mindannyiunk számára azáltal, hogy átvette a szolga feladatát és megmosta tanítványainak a lábát. Ezzel a cselekedetével példát adott a szolgáló szeretetre, amely az Egyháznak is feladata.” – emelte ki az érsek. Továbbá az utolsó vacsora termében két szentséget alapított az Úr: az Oltáriszentséget és a papság szentségét. A két szentséget a szeretet legfőbb parancsával kötötte össze. Papságunk az utolsó vacsora terméből indult. A legelső átváltoztatást Jézus tette amikor a kenyeret testévé változtatta mondva: „vegyétek és egyétek, mert ez az én testem”, illetve a bort véré: „vegyétek és igyátok, mert ez az én vérem kelyhe” vagyis a kenyeret szent testévé és a bort szent vérévé változtatta. Ezzel elővételezte második keresztáldozatát. A szentmisében nem megújítjuk, hanem megjelenítjük a keresztáldozatot. Jézus egyszer és mindenkoron mutatta be áldozatát, amelyet nem lehet megismételni, de meg lehet jeleníteni. Azóta a szentmise a mi, az Egyház és Krisztus áldozata. A keresztáldozat megjelenítéséhez érvényesen felszentelt papokra van szükség. Az utolsó vacsora termében Jézus apostolait, kizárólag őket pappá szenteli miután az átváltoztatás után azt mondja „ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.” Azóta az Egyházba a két szentség szorosan összefügg, hiszen csak ott van érvényes Oltáriszentség, ahol érvényesen szentelt papság van, akiknek legfőbb feladatuk a szentmise bemutatása. Az Eucharisztikus Kongresszus is szorosan összekapcsolódik az utolsó vacsora termével, hiszen onnan forrásozik. „Hogyan viszonyulunk az Eucharisztiához és a szentmiséhez?” – tette fel a zárókérdést az érsek.