Bemutatkoznak a diakónusjelöltek: Bőjte Csongor

Számomra a világ közepén, Csíkszentdomokoson születtem 1995. március 8-án. Azon túl, hogy szülőfalum a „szívem csücske”, amiatt is a világ közepe, hogy az, ami a sok otthon közül az OTTHONT jelenti. Ott csodálkoztam rá először a világra, ott éreztem meg először, hogy Isten minden embert arra hív, hogy közösségében építse az Ő országát már itt, földi életünk során.

A csíkszentdomokosi Márton Áron Általános Iskola, a csíkszeredai Segítő Mária Római Katolikus Gimnázium, a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem Római Katolikus Teológia karának és Bölcsészettudományi karának közössége mind-mind nyomott hagyott életemben. A család, barátok, és sok más közösség mellett az előbbi helyszínek formáltak azzá, aki 2017-ben belépett a gyulafehérvári Papnevelő Intézet kapuján, hogy életem célját és Isten hívó szavát felismerve az Ő és népe szolgálatára ajánljam életem. Ennek felismerésében pedig hálával gondolok vissza sok papra, szerzetesre és szerzetesnőre, nevelőimre és tanáraimra, a Gondviseléstől ajándékba kapott barátokra, hogy a kisgyerek szívében rejlő parazsat őrizték mindaddig a percig, amíg a már-már érett fiatal szívében lángra lobbanhatott. A szeminárium és a gyakorlati-pasztorális félévek közösségei –Gyimesbükk és Székelykeresztúr – pedig a már Isten ügyéért lelkesedő kispapot segítették azzá válni, amire meghívást kapott.

Hálás vagyok a Teremtőnek, hogy mindig és mindenhol „volt emberem”, hiszen bár a meghívás mindenki szívében különböző, a cél azonban ugyanaz: csak együtt, egymást segítve tudunk az Irgalmas Atya házába (vissza)térni.

Most, amikor pár nap múlva végleg a Gondoskodó Szeretet kezébe teszem életem, őszinte vágyam, hogy egészen Neki tudjam szentelni életem mindazzal a talentummal, amelyet remélem hűséges szolgaként tudtam kamatoztatni az Ő dicsőségére és Szent Népe javára. Beláthatatlan az előttem álló út, de egyben biztos vagyok: „Isten gondoskodik”!