Bemutatkoznak a diakónusjelöltek: Hosszu Norbert-Lajos

Kovászna megye kicsiny falujában, Kézdimartonoson láttam meg a napvilágot 1998. május 18-án, szüleim első gyermekeként. Ebben a kis közösségben kezdtem felfedezni Isten szeretetét és csodálatos jelenlétét a hétköznapokban. Szülőfalum temp-lomának átimádkozott falai között, valamint Szent Anna és Joachim oltalmában éreztem meg először, hogy Isten erőmön felüli szolgálatra hív.

Iskolai éveimet szülőfalumban kezdtem, majd Bereckben, Kézdivásárhelyen és Gyulafehérváron folytattam. Isten hívó szava folyamatosan végig kísért utamon, mindig szerettem az oltár körül lenni, ministrálni, segédkezni a plébánosnak. A templom csendjét és szépségét szerettem, ezért nem volt nehéz döntenem és kimondanom a hívó szóra az IGEN-t. Tudtam, Isten szolgalátára szeretném szentelni az életem, így középiskolai tanulmányaim befejeztével, kértem felvételemet a gyulafehérvári szemináriumba, hogy elkezdhessem készületemet és fejlődésemet a papi szolgálatra.

A szemináriumban eltöltött évek és a pasztorális félévek, amelyeket Gyimesbükkön és Csíksomlyón töltöttem, nagyban hozzájárultak hivatásom csírájának a kibontakozásához, hiszen az Úr mindig olyan embereket vezetett hozzám, akiknek életpéldája és tanúsága sokban segített hivatásom teljesebb megélésében, valamint abban, hogy a Mestert egyre jobban, tökéletesebben megismerhessem.

Hálatelt szívvel gondolok vissza arra a pillanatra, amikor először éreztem Isten hívó szavát. Minden nap örömmel tölt el a tudat, hogy kiválasztott vagyok, engem is hív az Ő szolgálatára. Kifogyhatatlan hála van bennem felém irányuló szeretetéért, hiszen az én IGEN-emhez elengedhetetlen, hogy Ő is IGEN-t mondjon rám, aki látja erősségeim és gyöngeségeim és ismer minden hibámmal együtt. Az Atya kegyelmével és segítségével, valamint minden erőmmel nap mint nap, arra törekszem, hogy méltó szolgája lehessek diakónusként, és majdan papként.

Isten után köszönet szüleimnek, akik vallásos életre neveltek. Általuk ismerhettem meg a gondoskodó Atya szeretetét, köszönet szülőfalum plébánosainak, a pasztorális féléveim plébánosainak, akik hiteles papként, jó pásztorként, gondoskodó atyaként pappá formálódásom részeseiként jelen voltak életemben. Hála van lelkemben a közösségek, a szeminárium elöljárói és tanárai iránt, akik készítenek a pappá formálódás útján, valamint mindazoknak, akik a háttérből segítettek imáikkal és bátorító szavaikkal. Mindenkinek hála és köszönet!

Szentelésem előtt Isten gondviselésére hagyatkozva, várom, hogy megtehessem az első lépést az elköteleződés felé, az Ő dicsőségére, népének szolgálatára, hálából a meghívásért és végtelen nagy szeretetéért.

Fotók: Hosszu Norbert-Lajos személyes archívumából.

Imádkozzunk a diakónussá szentelendőkért:

Istenünk, szent Atyánk, te minden hívőt a szeretet tökéletességére hívsz, sokakat pedig arra biztatsz, hogy Fiadnak szorosabban nyomába szegődjenek. Add, hogy akiket különlegesen lefoglaltál magadnak, életmódjukkal országod tündöklő jelévé váljanak az egyház és az egész világ örömére. Kérünk, Urunk, fogadd őket szívesen, és add, hogy segítségeddel hozzád mindig hűségesek maradjanak, és a nekik adott mennyei ajándékok maradandó gyümölcsöt hozzanak, Krisztus, a mi Urunk által. Ámen!