Bemutatkoznak a gyulafehérvári diakónusjelöltek

Közösségünk kiemelkedő ünnepére készülünk, hiszen Kovács Gergely érsek április 30-án diakónussá szenteli a csíkszentsimoni Ferencz Zsolt és a gyimesbükki Virág István kispapokat a gyulafehérvári székesegyházban. A szombaton délelőtt 11 órától kezdődő szentmisét a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség Facebook oldala élőben közvetíti.

Arra kértük a diakónusjelölteket, hogy vissza- és előretekintve osszák meg velünk gondolataikat a papság szentsége felvételének küszöbén.

Ferencz Zsolt

„Csíkország szívében”, Csíkszentsimonban láttam meg a napvilágot 1997. február 9-én, szüleim első gyerekeként. E csodálatos tájon kezdtem felfedezni az Isten által teremtett világot, megtapasztalva a közösségben az emberség, a kitartás és tisztesség erényének fontosságát.

Életem eddig megtett szakaszán néhány közösség mély nyomott hagyott. A legmeghatározóbb a Malom utca játékától nyüzsgő, végeláthatatlan nevetésétől hangos barátok, akikkel jó volt gondtalanul játszani, éjszakába nyúlóan beszélgetni és megosztani egymással örömöt, bánatot egyaránt. Szárnyaim bontogatásában segítségemre voltak általános iskolám pedagógusai, a helyi ifjúsági koncertfúvószenekar tagjai, a középiskolás éveim nevelői, tanárai, barátaim egyaránt, akiknek hálával tartozom, hogy formáltak, alakítottak azzá az ifjúvá, aki 2016-ban belépett a szeminárium kapuján, hogy a meghívást elfogadva elkezdhesse a pappá formálódást. A szeminárium és pasztorális félévek – Kolozsvár és Kovászna – közösségei mind-mind segítették fejlődésem, megláttatták, hogy társakra van szükségem, s csak így érdemes és lehet gyümölcsözően építeni Isten országát.

Szentelésem előtt hálával tartozom a Teremtőnek, hogy kiválasztott és meghívott, továbbá azokért az emberekért, akik értem imádkoztak az elmúlt évek során. Az előttem álló út beláthatatlan, mégis tudom, Isten sok kalanddal tölti majd meg.

Virág István

Gyimes-völgyében, Gyimesbükkön születtem, 1997. augusztus 3-án. Az általános iskolát szülőfalumban, a Dani Gergely Általános Iskolában, a középiskolát a Gróf Majláth Gusztáv Károly Római Katolikus Teológiai Líceumban végeztem.

Isten hívó szava már kiskorom óta vonzott, éreztem magamban a vágyat, hogy egyre közelebb szeretnék kerülni Hozzá. Épp ezért, amikor életem fordulópontjainál döntenem kellett, akkor azt az utat választottam, amely közelebb visz Istenhez. Így tettem akkor is, amikor középiskolásként felismerve az Ő hívását, felvételemet kértem a szemináriumba, és elkezdtem a papi életre való készületet.

Hálás vagyok Istennek azért, hogy a szülőfalum plébániáján és a gyakorlati éven – Brassóban és Székelykeresztúron – megmutatta a pasztoráció szépségét, fontosságát és kihívásait egyaránt. Köszönettel tartozom mindazoknak, akik Isten meghosszabbított kezei, eszközei voltak abban, hogy én is kimondjam Istennek az IGEN-t, azt, hogy Őt akarom szolgálni egy életen át.

Legfőbb vágyam a Vele való teljes egyesülés. Úgy érzem, hogy most, a közelgő szentelés pillanatában ennek egy kis része teljesül. Imádsággal, a szentek közbenjárását és Isten segítségét kérve készülök a szerpapságra, a papság szentségének felvételére. Szent Pál apostollal együtt én is Istenben reménykedem, aki hozzám is így szól: „Elég neked az én kegyelmem. Mert az erő a gyöngeségben nyilvánul meg a maga teljességében.”

Istenben bízva várom a szentelés napját, hogy az Úrnak és az Ő népének a szolgálatába álljak.

Imádkozzunk a szentelendőkért!

Istenünk, Szent Atyánk, te minden hívőt a szeretet tökéletességére hívsz, sokakat pedig arra biztatsz, hogy Fiadnak szorosabban nyomába szegődjenek. Add, hogy akiket különlegesen lefoglaltál magadnak, életmódjukkal országod tündöklő jelévé váljanak az egyház és az egész világ örömére. Kérünk, Urunk, fogadd őket szívesen, és add, hogy segítségeddel hozzád mindig hűségesek maradjanak, és a nekik adott mennyei ajándékok maradandó gyümölcsöt hozzanak, Krisztus, a mi Urunk által. Ámen!