Keresés
  • Seminarium Incarnatae Sapientiae

Bemutatkoznak a szatmári egyházmegye diakónusjelöltjei

Schönberger Jenő megyés püspök a szatmárnémeti székesegyházban holnap, július 2-án, 11 órától szenteli áldozópappá a kálmándi Tempfli Máté szerpapot, és diakónussá a csedregi Mayer Nándor és Vagrin István akolitust. A diakónusjelölteket arra kértük, hogy röviden mutatkozzanak meg és osszák meg gondolataikat a szentelés előtt.


Mayer Nándor


Csedregben láttam meg a napvilágot 1998. szeptember 2-án, szüleim első gyermekeként. Hálával tartozom nekik, hogy igent mondtak rám és támogattak a Krisztus-követés útján. Itt kezdett bennem kibontakozni a hivatás csírája, itt szólított meg Isten és tapasztaltam meg a közösség összetartó erejét, amely az élő közösség lüktetését.

Hivatásomban nagy szerepet játszottak a falu pedagógusai, barátaim és plébánosaim, akik formáltak engem életem ezen szakaszán. Felismerve hivatásomat a Hám János Római Katolikus Teológiai Líceumban folytattam tanulmányaimat, az itt töltött négy év megerősítő volt számomra. Köszönetet mondok a tanároknak, barátoknak, a líceumban gyakorlati évüket töltött kispapoknak, spirituálisoknak, kik segítségemre voltak szárnyaim bontogatásában. Az érettségit követően 2016-ban beléptem a szemináriumba elkezdve a pappá formálódást, a Krisztushoz való hasonulást. A szeminárium közössége, elöljáróim, tanáraim és a hivatást tisztázó év közössége (Szent Alajos Konviktus diákjai és alkalmazottai) mind segítettek és segítenek mindabban, hogy Krisztushoz még inkább hasonlóvá váljak.

Szentelésem előtt hálával tartozom Istennek azért az „igaz gyöngyért”, ajándékért és titokért – hivatásomért – mellyel megajándékozott, továbbá mindazoknak, akik életem útján imádsággal kísértek és kísérnek. Kérem a híveket továbbra is imádsággal kísérjenek, hogy amit a felszentelő imában kérünk: „…a Szentlélek hétszeres kegyelmi ajándékai által a szolgálat hűséges végzésére erőt nyerjek…” Hiszem, hogy a szentelés által a szolgálat útja kezdődik, Isten és az ő népének javára.



Vagrin István


1997. február 9-én születtem Szatmárnémetiben. Szülőfalumban, Csedregben nevelkedtem, ahol először éreztem Isten hívogató hangját. Visszagondolva az elmúlt évekre, különösen a készülődés folyamatára talán egy könyv sem lenne elég felsorolni azokat a személyeket, akik segítettek e nehéz és szép hivatás felismerésében, az Isten feltétel nélküli szeretete általi szolgálatra. Szüleim kitartása és az Istenbe vetett hite mindig segített a legnehezebbnek tűnő órákban is; a gyulafehérvári Papnevelő Intézetben eltöltött évek során vált világossá számomra, hogy egymást segítve tudjuk igazán építeni Isten országát, ebben erősített meg a közösséggel együtt végzett munka. Továbbá hálás vagyok elöljáróimnak, akik mindig azon fáradoztak, hogy a köveket, amelyek netán eltávolíthattak volna a jó útról, finom porszemmé tudjam őrölni és még puhábbá, akadálytalanabbá tegyem hivatásom útját.

Életemben meghatározó eseménynek számított a pasztorális év, amelynek során betekintést nyerhettem a Szmutku Róbert nagybányai esperes vezetése alatt álló Bosco Szent János szórványkollégiumban, főként a fiatalokkal való foglalkozás rejtelmeibe. Hála, köszönet az esperes úrnak, a fiataloknak és a drága jó híveknek befogadásukért, nyitottságukért.

A diakónus szentelés küszöbén állva, kérem a híveket imádkozzanak értem, hogy minden tökéletlenségem ellenére termő mag legyek az Isten szolgálatban.


Imádkozzunk a szentelendőkért!

1 269 megtekintés