Et resurexit tertia die!

Nagyszombaton, a húsvéti vigíliát dr. Kovács Gergely érsek vezette, aki Jakubinyi György nyugalmazott érsekkel és a központi papsággal mutatta be az ünnepi szentmisét.

Kovács Gergely érsek szentbeszédét teljes terjedelmében közöljük az alábbiakban.

Pilinszky János: Harmadnapon

És fölzúgnak a hamuszín egek,

hajnalfele a ravensbrücki fák.

És megérzik a fényt a gyökerek

És szél támad. És fölzeng a világ.

Mert megölhették hitvány zsoldosok,

És megszűnhetett dobogni szíve –

Harmadnapra legyőzte a halált.

Et resurexit tertia die.

Pilinszky János ezen verse talán a legismertebbek közé tartozik. Számomra mindig a húsvéti ünnepkör lényeges eleme, része. Pilinszky megjárta a koncentrációs tábort. A vers ezt tükrözi: a hamuszínek, ravensbrücki fák. S bár nem hangzik el sehol Jézus neve, tudjuk, hogy róla van szó, „aki harmadnapon legyőzte a halált”. Milyen emléket őrizhet egy ember, aki túl élte a koncentrációs tábort, a pusztulást? Mit érezhet az, aki tudja életére törnek a hitvány zsoldosok? Úgy gondolom, idén mi is ezeket a sorokat jobban átéljük, átérezzük éppúgy, amint Urunknak a passióját, szenvedését is magunkévá tudjuk tenni. Pilinszky János általában szomorkás, ritkán van jelen nála a reményteljes végkicsengés, ez esetben mégis így van: „harmadnapra legyőzte a halált” fejezte be e pár sort. Ezt ünnepeljük, ahogyan Urunk Jézus Krisztus azt előre megmondotta harmadnapra feltámad, legyőzte a halált. Ez a mi ünnepünknek, a húsvétnak a lényege. Az evangélium szavai is erről szólnak: Mária Magdolna és a másik Mária – ahogyan halljuk Máté evangéliumában – elmennek a sírhoz, üresen találják. S ott vannak az angyalok, akik megmagyarázzák, hogy mi történt: Jézus Krisztus feltámadt. Miközben elsietnek az apostolokhoz útközben találkoznak a feltámadt Krisztussal. Holnap, húsvét vasárnap ugyanezt a jelenetet fogjuk hallani, akkor már János apostol elmesélésében. Ott Mária Magdolna egyedül megy a sírhoz, üresen találja és nem érti mi történt. Ezért siet az apostolokhoz, akik közül ketten – Péter és János – oda sietnek a sírhoz és látják, hogy üres és nem értik mi történt. Két különböző elmesélés. Főleg azok, akik nem hívő emberek, nem hisznek Istenbe azt mondják: íme kétféle elmesélés. A kettő közül mi az igazság? Amikor ilyen kérdést szegeznek nekem, azt szoktam válaszolni: mi sem emlékszünk mindenre tökéletesen. Ritka alkalom amikor a család együtt van, de amikor megtörténik édesanya mesél gyerekkorunkról és testvéremmel összenézünk és mosolygunk, hogy mi nem így emlékszünk az eseményekre. Azonban sokkal nehezebb amikor én magam jövök rá, hogy valami, amire én emlékszem egy fénykép alapján, kiderül, hogy nem jól emlékszem. Ilyenkor rosszul esik, hogy még arra sem emlékszem pontosan, ami számomra fontos és meg is voltam győződve, hogy az emlékeim pontosak. Valamennyien így vagyunk ezzel. Főleg napjainkban hozzá szoktunk, hogy mindenről precíz, pontos emlék marad, hisz elmenthetjük számítógépünkre vagy lefényképezhetjük. Ha évek, évtizedek múlva elővesszük hajszál pontosan ott van a bizonyíték. Mi sokszor nem emlékszünk pontosan a részletekre, de a lényegre igen. A lényeg a fontos, a történés. Et resurexit tertia die. Urunk Jézus feltámadt és ez a lényeg, annak ellenére, ha a részletekre nem emlékszünk pontosan. Urunk Jézus Krisztus feltámadt! Ez az örömhír mindannyiunknak örömet ad, reménységet ad. Urunk Jézus feltámadt! A megígért örök életet elhozta számunkra. Et resurexit tertia die.