Hitvallást tettek és bemutatkoznak a diakónusjelöltek

December 7-én reggel, szentmise keretében tették le a hitvallást a diakónusjelöltek Kovács Gergely érsek jelenlétében. A szeminárium kápolnájában az előírásoknak megfelelően a jelöltek megvallották hitüket és fogadalmat tettek, hogy kötelességeiket teljesítve mindenben az Egyház tanítását követik, és munkájukkal a mindenkori főpásztor segítségére lesznek.

A Gyulafehérvári Főegyházmegye öt jelöltjét holnap, Szűz Mária szeplőtelen fogantatásának ünnepén szenteli szerpappá Kovács Gergely érsek a gyulafehérvári székesegyházban, délelőtt 10 órától. Az ünnepi szentmisét zárt körben tartják, a szentelendők és elöljáróik online bekapcsolódásra hívnak, az ünnepet a Templom.ro oldal közvetíti.

Arra kértük a hatodéves kispapokat, hogy röviden mutatkozzanak be: kik ők és hogyan készülnek a szentelésre?

Gyergyószentmiklóson, 1992. február 16-án láttam meg a napvilágot, Csíkszentimrén élek. Miután középiskolai tanulmányaimat befejeztem Gyergyószentmiklóson, elvégeztem egy informatikai programozó posztlíceumot. Teológiai tanulmányaimat 2014-ben kezdtem, miután sikeresen felvételiztem a papnevelő intézetbe. A hat év alatt sok minden történt velem, ami folyamatosan alakított és formált. Jelenleg lélekben készülök a szentelésre. Öröm és hála fogalmazódott meg bennem az elmúlt napokban, hiszen egy olyan útra lépek, amely teljes embert kíván és „beteljesedik” mindaz, amire Isten hívott meg. Első éven még messzinek tűnt, hogy valóban elérek a szentelésig, de most, amikor órák választanak el a végső elköteleződéstől, ismételten azt tudom mondani, hogy végtelen hála és öröm van bennem. Nyitott szívvel állok az Egyház és az Érsek atya elé, hogy mindig, mindenben legyen meg Úr akarata, amit kíván tőlem.

Demeter István, Csíkszentimre

Ditróból hívott meg Isten az Ő szolgálatára. Az 1994-es év Böjtmás havának 25. napján (március 25.), Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén születtem, és Ditróban, a kéttornyú nagytemplom árnyékában nevelkedtem. Elemi és általános iskolai tanulmányaimat szülőfalumban végeztem, a középiskolai tanulmányokat pedig Gyulafehérváron, közismert nevén a „kántor iskolában” fejeztem be. A jó Isten meghívott és megadta azt a kegyelmet, hogy Őt szolgáljam már kiskorom óta, melyet a kistemplomban kezdtem el, ezért szeretném egész életemen át Őt szolgálni. Az évek során fokozatosan erősödött bennem a hivatás. Voltak nehéz pillanatok a készülődés folyamán, de ezekben a nehézségekben is mindig éreztem Isten gondviselő szeretetét. Mivel júniusban elmaradt a szentelésünk, ezért még több időm volt gondolkodni, erősíteni hivatásomat. Az ember életében mindig is voltak nehézségek, melyek más látásmódot alakítanak ki bennünk. Ezek abban segíthetnek minket, hogy rácsodálkozzunk Isten mindentudására. Volt időm jól átgondolni, és készülni az ünnepre. Folytonos szívbéli vágyakozással és imádsággal készülök a diakónusszentelésre, mert Isten a szívünk vágyainak teljesítője!

Küsmődi Csongor-Ignác, Ditró

Csíkszentimrén születtem 1991. február 20-án, ahol egy boldog és békés családi környezetben nőttem fel. A csíkszeredai Márton Áron Gimnáziumban érettségiztem, majd ezt követően a csíkszeredai Sapientia EMTE-n végeztem szociológiát és vidékfejlesztést, eközben pedig szülőfalum plébániáján teljesítettem sekrestyési szolgálatot. A papi hivatás gondolata már gyermekkoromban megfogalmazódott, de későre tisztult le, így aztán egyetemi éveim alatt már tudtam, hogy Gyulafehérvár a következő cél, hogy igent mondhassak az Úrnak, és elkezdjem felkészülésemet a papnevelő intézetben. Azóta is lelkesen ezen az ügyön vagyok: jó pappá alakulni. Bár a járványhelyzet teljesen átírta a diakónusszentelést egyházmegyénkben, kedvünket és hatalmas vágyunkat nem törte meg, hogy továbbra is kövessük Krisztust! Benne bízva, türelmesen vártam ezt a napot, sőt, ha a jó oldalát nézzük, akkor több időt nyertem a végső igen kimondása előtt arra, hogy kicsit jobban átvizsgáljam életemet, felkészültségemet erre a szép és szent eseményre. Most, az utolsó napokban is számba veszem mindazokat a képességeket és hiányosságokat, amelyekkel rendelkezem, ugyanakkor igyekszem minél több időt tölteni csak az Úrral, csendben. Természetesen az ünnep előkészítése is hoz magával több gyakorlati kérdést, amelyeket most meg kell oldani, így társainkkal és elöljáróinkkal beszélgetünk, egyeztetünk és szervezkedünk.

László Zsolt, Csíkszentimre

Segesváron születtem 1994. május 9-én. Iskolai tanulmányaimat szülővárosomban végeztem, majd az érettségi után felvételemet kértem a szemináriumba, kispap lettem, mert hivatást érzek Istentől, hogy nekem ezt az utat szánta. Életemet Jézus Krisztusnak és a rám bízott közösségnek akarom szentelni. Középiskolás koromban, 16 évesen éreztem azt, hogy Isten igazán erre hív, és tudtam, hogy Ő többet vár el tőlem, mint én magamtól. Szeretném ezt beteljesíteni, szeretnék segíteni felebarátaimon, ahogyan Jézus is segített akkoriban a szegényeken. Hálás vagyok az Úrnak azért, hogy meghívott, és remélem, hogy mellette való kitartásom erős lesz. Megtisztelő ajándék, hogy Ő kiválasztott erre a szolgálatra, amit örömmel vállalok. Nagy készülődés előzte meg a szentelést: lelkigyakorlat, több imádság, amely lelki felkészülésemben erősített, hogy a szentelés pillanatában teljesen át tudjam adni magamat az Úrnak.

Miklós Szilárd, Segesvár

A Hargita megyei Máréfalváról származom, 1995. február 10-én láttam meg a napvilágot az Olasz család negyedik, és egyben legkisebb gyermekeként. Az általános iskolát szülőfalumban végeztem, míg a középiskolát Székelyudvarhelyen, a Kós Károly Szakközépiskolában, ahol közgazdaságtant és könyvelőséget tanultam. A középiskolai évek alatt a jó Isten gyengéden vezetett sok kedves, segítőkész ember által. Érettségi előtt született meg bennem az elhatározás, hogy engedve Isten hívásának, jelentkezem a papnevelő intézetbe. Visszatekintve az elmúlt évekre, számtalan kegyelemben és áldásban volt részem, és ezért messzemenően hálás vagyok. A járványhelyzet miatt az idei diakónusszentelés formájában és körülményeiben eltér az előző évekhez képest, de mégis hiszem, hogy ez így volt jó. Öröm és hála van bennem az elmúlt időszakért, a meghívás ajándékáért, a fáradságot nem ismerő munkáért, a szeretni akaró, jó szándékú segítségért, és minden lelki, anyagi áldozatért. Kérem, és köszönöm mindenki imáját!

Olasz Béla, Máréfalva

Imádkozzunk értük:

Istenünk, szent Atyánk, te minden hívőt a szeretet tökéletességére hívsz, sokakat pedig arra biztatsz, hogy Fiadnak szorosabban nyomába szegődjenek.

Add, hogy akiket különlegesen lefoglaltál magadnak, életmódjukkal országod tündöklő jelévé váljanak az egyház és az egész világ örömére.

Kérünk, Urunk, fogadd őket szívesen, és add, hogy segítségeddel hozzád mindig hűségesek maradjanak, és a nekik adott mennyei ajándékok maradandói gyümölcsöt hozzanak, Krisztus, a mi Urunk által.

Ámen!

Kapcsolódó: Diakónusokat szentelnek Gyulafehérváron