Keresés
  • Seminarium Incarnatae Sapientiae

Közösségépítő napok

November 29-én és december 1-jén országos munkaszüneti nap volt, amelynek értelmében tanítási szünet volt a papnevelő intézetben is. A két szabadnap során közösségépítő, erősítő programokat szerveztek a kispapok.


A hosszú hétvégék lehetőséget adnak arra, hogy amit nem sikerül megvalósítani a hétköznapok intenzív munkamenetében, arra időt szakítsunk. Ez nincs másképp a szemináriumokban sem. Megváltozott életkörülményeink között és mozgásterünk szűkülésével újra fel kell fedeznünk az otthonunk által nyújtott lehetőségeket, erre tettünk kísérletet mi is. Hétfőn játéknapot tartottunk a fizikai mozgás és szellemi felfrissülés jegyében. Figyelve arra, hogy a járványügyi előírásokat teljes mértékben betartsuk, de közben ne akadályozzon abban, hogy jól érezzük magunkat, hisz a keresztény ember ismertető jegye az öröm.

Kedden osztályközösségeként arra próbáltunk figyelni, hogy szemináriumi közösségünknek milyen erősségei vannak, és természetesen arra is, hogy milyen gyengeségei. Nem szabad elfelejteni, hogy ha tagja vagy egy közösségnek, a te erősséged a közösség erőssége, és gyengeségeid is a közösségé lesznek. Úgy érzem, hogy lehetőségeinkhez mérten hasznosan és jól használtuk fel az időt, amit kaptunk. Reméljük, nem marad nyomtalanul.


Daly Attila, diakónus, programfelelős



Nagyon megfogott egy filmben hallott gondolat: nem azért játszunk, mert öregszünk, hanem azért öregszünk, mert nem játszunk. Mennyire igaz az, hogy mindaddig, amíg az embernek megvan a jókedve, a gyermeki felszabadultsága, még ha az évek telnek is, nem öregszik meg, hanem örök fiatal marad. November 30-án a szemináriumban játéknapot tartottunk, amely során újból egy napig gyereknek érezhettük magunkat, olyannak, aki felszabadultan és vidáman, a győzelem, a siker hajszolását figyelmen kívül hagyva a játékok tengerében nevetve feltöltődhet. Úgy gondolom, sikerült, hiszen a számos érdekes játék amellett, hogy közelebb hozott minket egymáshoz, mindannyiunk számára örömteli volt akkor is, ha utolsó helyre kerültünk néhány játékban. Megérte játszani!


Tóth Gellért, I. évfolyam



Talán úgy fogalmazok a legtalálóbban, ha azt mondom, hogy különleges volt az elmúlt hosszú hétvége itt, a szemináriumban, hiszen különlegességében rejlett a ránk gyakorolt ereje. Jó volt látni, hogy a mindennapok elvárásairól és gondjairól egy kicsit el tudtuk irányítani figyelmünket, és valóban arra tudtunk törekedni, hogy közösségünk a játékok és programok által ne csupán csapattá, játékos csoporttá, hanem a szeretet és az egymás iránt érzett kölcsönös bizalom által családdá alakuljon.

Időnként szükségünk van hasonló együttlétre, hiszen a szürkének nevezett hétköznapok a bennünk akaratlanul is gyarapodó passzív magatartással könnyen közömbössé tehetnek a közösség iránt, így eshetünk abba a hibába, hogy még akkor is szívesebben lennék egyedül, amikor alapvetően közösségi időről lenne szó. Ebben látom sikerét az elmúlt hétvégének, hiszen a pihenés mellett minőségi időt tudtunk tölteni egymással. A különböző társasjátékok és színjátszás előhozta belőlünk a gyakran elcsitított gyermeki ragaszkodásunkat, mely egyformán fontos úgy az Istennel való kapcsolatunkban, mint a közösséggel ápolt kapcsolatomban is. Adjunk hálát a jó Istennek az elmúlt néhány napért, mely rövidsége ellenére is hosszútávú gyümölcsöket ígér. Adjunk hálát, és imádkozzunk egymásért is, hogy valóban szeretetközösségben éljünk egymás közt, hogy a család képe ne csak szóbeszédben maradjon köztünk, hanem meg is valósuljon.


Lázár Hunor, II. évfolyam



A közösségi élethez szerintem szorosan hozzátartozik annak folyamatos fejlesztése. Ebben segítenek a közösségi programok is, amikor kissé kiszabadulunk a megszokott hétköznapokból. Ezt szolgálta számunkra a hosszú hétvége, amikor a játékokon keresztül kikapcsolódtunk és ezen keresztül jobban meg tudtuk ismerni egymást. A mi csapatunk a kispapi beugró játékot próbálta ki, amely arra tanított minket, hogy hétköznapi helyzeteket hogyan lehet kissé vidámabb jellegben előadni. Nagyon jó hangulat alakult ki. Hatalmasokat nevettünk, ami talán gyógyír is lehet bizonytalan napjaink közepette. Örültem nagyon, hogy a játékokon, csapatépítő feladatokon keresztül jobban megismerhettük egymást, és közösen tudtunk gondolkodni azon, hogy miben kellene változnunk, hogy közösségi életünk minél inkább erősödni tudjon.


Kajtár Zsolt László, IV. évfolyam



A román állam által megadott két munkaszüneti nap számunkra is tanítási szünetet jelentett. Ezekben a napokban a közösségünk építésére fektettük a hangsúlyt. Bár egy épületben élünk, a jelen helyzet miatt mindenki külön szobában, nem ismerjük olyan jól egymást, ahogy kellene. Erre adott lehetőség a két szabadnap, hogy jobban megismerjük egymás tulajdonságait, de ugyanakkor gondolkodjunk azon is, hogy melyek közösségünk tulajdonságai, hiszen a mindennapokban nem tudnak szembetűnően körvonalazódni. Ez a két nap számomra kikapcsolódás volt. Mondhatom azt, hogy ébresztő, mert ráébredtem arra, milyen sok különböző tehetségekkel megáldott ember vesz körül. Természetesen vannak gyengeségeink is, melyeken dolgoznunk kell, hogy erősségé tudjuk alakítani. Ezeket felismerve tudunk fejlődni, és jó papjai lenni Isten népének. Azt gondolom, hogy mindannyiunk számára fontos az önismeret és az önfejlesztés, melyek által előbbre jutunk, és ezen a két napon erre volt lehetőségünk


Küsmődi Csongor-Ignác, VI. évfolyam



379 megtekintés