Közösségben készülni – osztálynapok az első félévben
A szemináriumi élet sokszínűsége mindannyiunk fejlődésére és épülésére szolgál, mégis vannak napok amikor belefáradunk a programokba. Ilyenkor mindig jó a felfrissülés, a kikapcsolódás.
Formálódás, elfogadás, bizalom… Kulcsszavak, amelyek meghatároznak minden közösséget. Ezek mentén az akadémiai év első félévében is folytatódtak a szerdánkénti „osztálynapok”, melyek lényege az eggyé, a közösséggé kovácsolódás. A hét többi napjától eltérően jó volt szerda délutánonként „fellélegezni”, amikor a tanórákat követően minden évfolyam külön vett részt szentmisén a felelős vezetőjével. Azt követően tematikus beszélgetések, játékestek, séták révén tölthettek együtt időt az évfolyamok.
A továbbiakban az évfolyamfelelősök beszámolóját lehet olvasni, amelyekben élményeiket osztják meg a szerdai osztálynapokkal kapcsolatosan.
I. évfolyam
Első évesként jó tapasztalatként élem meg a szerdai osztálynapokat, a társakkal igazán megnyílhatunk egymásnak. Számunkra érdekes, illetve hasznos témákat járhatunk körbe és közösen szervezhetjük meg az aznapi délutáni programunkat. Vacsora után a legjobb a közös filmnézés vagy esti séta, netán a társasjáték. A szerdai közös délutánon több eseményre kerülhet sor, amely kikapcsol, felfrissít és ezek által újult erővel tovább tudjuk folytatni a munkánkat.
Mindezek mellett kirándulásra is sor kerül. Évfolyamunk vezetőtanárával, Kiss Endre spirituális atyával Berethalomra látogattunk el, ahol megtekintettük az erődtemplomot és ellátogattunk Segesvárra. Ott felkerestük a katolikus templomot, körbe jártuk a középkori utcákat, és a diáklépcsőn keresztül a hegyi templomot.
A kirándulás minden téren jót tett az évfolyamnak: közösségalkotás szempontjából együtt lenni, nevetni és kimozdulni a megszokottból. Ezek a délutánok kilépők, kitekintők a hétköznapokból és alkalmat nyújtanak olyan dolgokra, amelyek kikapcsolnak, lelkesítenek és erőt adnak a mindenkori folytatáshoz.
– Bege Lóránd
II. évfolyam
Bár minden nap egy helyen tartózkodunk, együtt lakunk, étkezünk, imádkozunk, előadásokon veszünk részt, vagyis tulajdonképpen szinte mindent együtt végzünk, de mégis olyan sokszor elmegyünk egymás mellett.
Talán a szerdai osztálynapok szépségét és célját abban tudnám összefoglalni, hogy pont ez ellen az „egymás mellett való elmenésre” ajánlana ellenszert, hogy legyen időnk évfolyamtársainkkal kötetlenebb időt tölteni, jobban megismerni egymást és saját magunkat. Ugyanis a mindenkori másodév ez utóbbi, az önismeret témájában építi fel szerdai foglalkozásait Farkas Ervin atya irányításával. Önismereti feladatok, filmek és az ezek köré épített beszélgetések tették színesebbé a szerdai osztálynapokat. És a közös főzésünket sem felejthetem ki. Ezen sorozatot pedig ebben a félévben egy közös kirándulással zártuk Nagyszebenben.
Mindenképpen gyümölcsözőnek látom ezen programpontot, ugyanis ennek hatására, hál' Istennek már ki mertünk mozdulni kicsit komfortzónánkból és önszántunkból megszerveztünk egy-egy évfolyamestet vagy -délutánt, ami éppenséggel nem volt a kötelező programpontok között. Így bizakodóbban várom, hogy mit hoz a második félév, és remélem, nemcsak én, hanem az egész évfolyam is reméli, hogy lesz folytatás...
– Kováts Álmos Botond
III. évfolyam
Ha az osztálynapokra gondolok, ki kell emelnem a közösség építő erejét. Igaz, hogy sok közös program van, amelyen a kispapi közösség együtt vesz részt, például imaalkalmak, tanórák, étkezések meg hasonlók, de olyan tevékenység, amelyben jobban megismerjük a mellettünk élőt, annak a véleményét, értékeit, belső szépségét, leginkább az osztálynapokon adódik, ugyanis egy évfolyami filmnézés és annak közös értelmezése, a kirándulás élményeinek együtt való megélése vagy akár a társasjáték mind olyan lehetőségek ahol, – ha nyitott vagy – személyiséged csak gazdagodni tud.
Felejthetetlenek a konyhás délutánok is, amikor mint egymásnak gondoskodó társai, egymást követően az évfolyamok arra törekednek, hogy minél leleményesebb és ízletesebb vacsorákat készítsenek elő társaiknak és elöljáróiknak. Nagyon hálás vagyok ennek a kezdeményezésnek, mely egyre kézzelfoghatóbbá kezdi tenni megtermett gyümölcseit közösségünk életében.
– Barna Miklós István
IV. évfolyam
Számomra az osztálynapok idén is a kikapcsolódást és az évfolyamtársakra való fokozott (oda)figyelést jelentették. Az idei évben, mivel a gyakorlati év küszöbén állunk, hasznos tanácsokkal látott el bennünket „osztályfőnükünk”, Hurgoi János, aki személyes tapasztalatait felelevenítve próbált nekünk támpontokat adni, hogy mire is figyeljünk az előttünk álló év során.
Erre azonban nem csak beszélgetések, hanem játékok keretében is sor került, előtérbe helyezve az önismeret kiemelt fontosságát, egy adott helyzetben való megfelelő eljárást, igaz kereszténynek maradást.
Kiemelném még a közös vacsorakészítést, valamint a marosvásárhelyi főesperességre való látogatásunkat, amelyekben mind azt a célt látom, hogy évfolyamunk, habár kevés létszámot számlál, valódi közösséggé válhasson.
– Lázár Hunor Imre
V. évfolyam
A beszélgetéseink során leginkább a diakónusszenteléssel járó kérdéseket, tudnivalókat jártuk körbe, de ezen kívül abban is segítettek, hogy jobban megismerjük egymást.
A vezetőtanárunk, András István rektor úr, igazi atyaként és barátként áll mellettünk. Találkozásainkat a jó hangulat határozta meg. A közös programok, legfőképpen a főzés segített, hogy egymás rejtett talentumaira is felfigyeljünk és értékeljük azokat. Kirándulásra még nem került sor egy betegség miatt, de a pótlása nem marad el.
A második félévben is várjuk ezeket a közös találkozásokat, hogy még inkább megismerhessük és segíthessük egymást és ezáltal másokat is.
– Ferencz Egon József
VI. évfolyam – diakónusok
Fotók: SIS archívum