„Látta és hitt.”

Húsvétvasárnap az ünnepi szentmisét főpásztorunk dr. Kovács Gergely érsek mutatta be, amelyen jelen volt dr. Jakubinyi György ny. érsek és a központi papság.

Főpásztorunk, Kovács Gergely érsek homíliáját teljes terjedelmében közöljük.

Krisztusban szeretett testvéreim! Mária Magdolna, Péter, János. Három személy a sírnál. Mária Magdolna ért oda elsőnek, aztán Péter és János apostolok. Mindketten futottak, azonban egyikük gyorsabb volt. A gyorsaság azonban bármennyire is életcél sokak számára a mai korban, önmagában még nem érték. Péter és János futása nem azért érték, mert ők voltak az elsők, mert gyorsabbak voltak – ugyan kinél –, hanem ez örömüknek a kifejezése. Még ha nem is tudják milyen nagy örömük lesz, elég nekik, hogy küldetésük a sír ürességéről megbizonyosodni majd azt hirdetni. Megérteni akkor még ugyan nem tudják. A futás nem segített a megértésben. Mária Magdolna csak józanul és gyakorlatiasan arra gondolt, hogy elvitték azt, akit szeretett. Péter és János sem tudtak többet, mint, amit Mária Magdolna elmondott nekik, de mégis siettek, futottak. Mi sietünk-e a helyszínre? Mi miért szaladunk? Megbizonyosodtak a sír ürességéről és bár nem értik, hirdetik azt. És mi, és én mit hirdetek? Ma annyi mindent megosztunk a facebookon, a különböző oldalakat, sokszor nem is tudjuk, hogy mi az igazság, de mégis tetszik és megosztjuk. Beszélünk-e arról, ami a lényeg, ami fontos? A sír üres! Jézus feltámadt! Először a fiatal tanítvány érkezett a sírhoz, az, akit Jézus szeretett – Jánosról van szó – és számára elegendő az üres sír látványa ahhoz, hogy eljusson a hithez, ahogyan az evangéliumban följegyzik „látta mindezt és hitt” (Jn 20,8). Aki igazán szeret, az többet lát és mélyebben. Azt látja, ami fontos, hiszen az igazi valóság mindig több, mint, amit meg tudunk tapintani, amit hallunk, amit látunk, amit meg tudunk mérni. A valóság ezeken mindig túlmutat. Annak is mély értelmű oka van, hogy az evangélium megjegyzi ugyan János ért hamarabb a sírhoz, hiszen fiatalabb volt, azonban, azután megvárja Péter megérkezését és őt engedi be először a sírboltba. Ez nem mellékes megállapítás. Péter az apostoli kollégiumnak a feje. Utódai az Egyház és a hit egységét szolgálják. Az egyesek, az egyes hívők nem egyenként, elszigetelten fognak eljutni a hithez, hanem a közösségnek az egészében. Mindenki rá van utalva az Egyházra, amit az üres sírnál Péter apostol képvisel. Ha valaki rátalált a húsvéti hitre akkor az Egyházra, másokra van utalva. Ma is Péter az Egyház feje.

Kedves testvéreim! Igyekezzünk húsvét ünnepét, mai szentmisénket ilyen hozzáállással, gondolattal ünnepelni. A hitünk ugyan mind-mind személyes hit. Szükség van a személyes, egyéni Istenélményre, Istentapasztalatra, de a feltámadt Jézus mögött az Egyház közösségében formálódik, kovácsolódik egybe. Nem az a kérdés, hogy az én hitem olyan-e, mint a Jánosé, aki villám gyorsan az üres sírhoz szalad: „látta és hitt.” Vagy olyan, mint a Tamásé, amely előbb kételkedik. Mindegy, hogy milyen, csak épp egy mustármagnyi hited legyen. Mindig fontos legyen számomra, hogy maradjak eleven, élő kapcsolatban Péterrel, az Egyházzal. Ápoljam a közösséget, igazítsam hitemet az Egyház hitéhez. Így legyek testvéreimmel, a közösséggel, az Egyházzal együtt a feltámadt Krisztusnak tanúja.