Legnemesebb minden fák közt, hű Keresztfa

Urunk szenvedésének napján a népiesen nevezett „csonkamisét” Kerekes László segédpüspök végezte Kovács Gergely érsekkel, Jakubinyi György nyugalmazott érsekkel és a szeminárium elöljáróival együtt. A liturgiát megelőzően a segédpüspök keresztutat végzett a székesegyházban.

A szertartás kezdetén az asszisztencia kíséretében a főpásztorok némán vonultak az oltárhoz, majd leborultak az oltár előtt. A földre borulás gesztusa által megjelenítették az önmagát kiüresítő, az emberrel, a földdel azonosuló Krisztust.

Az igeliturgia csúcspontjaként a szeminaristák elénekelték a János-passiót, majd a segédpüspök homíliájában rávilágított arra, hogy Jézus keresztútja során ott találjuk az embereket, akik Jézus keresztre feszítését kérik; de jelen van Pilátus és a főpapok is. A tömegben szintén ott látjuk az édesanya vigasztaló tekintetét; Veronika segítőkészségét; Cirenei Simon segítségnyújtását; a jeruzsálemi asszonyok együttérző sírását. A mi életünkben is vannak keresztek, emberek, akik elítélnek, viszont jelen vannak azok is, akik kitartanak mellettünk, akik segítő jobbot nyújtanak.

A homíliát követően a segédpüspök a feketevasárnapon letakart feszületről levette a leplet és kezdetét vette a kereszthódolat: a papság és a hívek csókkal illeték, és térdet hajtottak a feszület előtt, amelyen ott látható az Üdvözítő, aki értünk szenvedett.

A szertartás a Miatyánk elimádkozása után az áldozással fejeződött be.

Fotók: Kováts Álmos-Botond/SIS