Seminarium Incarnatae Sapientiae
Nyugalom, egymásra figyelés, szemlélődés – Tanévnyitó
Szent Mihály főangyal ünnepének estéjén tartotta tanévnyitóját a gyulafehérvári Megtestesült Bölcsességről Nevezett Szeminárium. A Szentlélek-hívás után András István, a szeminárium rektora köszöntötte a jelenlévőket. Az elöljárók, tanárok és kispapok mellett az évnyitó ünnepségen jelen volt Kovács Gergely érsek, Kerekes László segédpüspök, Jakubinyi György ny. érsek, és Diósi Dávid, a BBTE Római Katolikus Teológia Kar dékánja.

András István rektor ünnepi beszédében a mélyreható unalom jelenségére hívta fel a jelenlévők figyelmét, amely az egyik legjellemzőbb vonása a kiégett társadalomnak. Mindez ránk, korunk gyermekeire is hatással van – fogalmazta meg a rektor, azonban nyomatékosan aláhúzta, hogy ne a mélyreható unalommal töltsék az új akadémiai évet a kispapok, hanem aktívan készüljenek a papságra. A mélyreható unalom elkerülésére három lehetőséget tanácsolt. Elsőként a nyugalmat ajánlotta, hiszen az ember számára fontos a nyugalom, a kiegyensúlyozottság, a tudatos élet, az Istenbe vetett hit. A nyugodt ember tudja mi a célja és tesz is érte, nem mástól várja a megoldást. Képes derűsen tekinteni önmagára. A nyugodt ember körül élet van, amelyet áthat a szeretet és az önzetlen tenni akarás, az egymásra figyelés. Második lehetőségként emelte ki az egymásra való figyelést. Hangsúlyozva a tényt, hogy nem zárkózhatunk celláinkba, hanem keresnünk, erősítenünk kell egymást, mert csakis együtt van esélyünk az örök életre. Végül a szemlélődést tanácsolta, vagyis önmagamat az Isten felé vezető úton tudatosan terelgetem, ugyanakkor jelenti azt a lelkiállapotot is amikor szemlélődésemmel hatok a világra. Meg kell tanulnunk szemlélődni, ha embereket akarunk Istenhez vezetni. Küzdjünk együtt a mélyre ható unalom ellen! – hívta közös munkára a rektor az új tanévben a kispapokat.

Diósi Dávid dékán beszédében kiemelte, hogy a kezdetet általában a remény jellemzi, amely magába hordozza mindazt, ami számunkra fontos. A remény tündöklő fényét álmaink adják, elvárásaink, belső vágyaink, azonban ez a remény több a sokszor hangoztatott optimizmusnál. „Remélni az tud, aki tisztában van teremtett voltával, igazán remélni az képes, aki életében felismeri Isten ujjlenyomatait. A remény nem jólétet ígér, sem pedig habot életünk diák illetve tanáréletünk tortáján. A remény szerényen, de serényen tekintetünket életünk partitúrájának karmesterére irányítja, arra, aki egyben a zeneszerző is, az Istenre. A zenekar ti vagytok kedves diákok, az elöljárók és tanárok csupán szólamvezetők. Ezzel a reménnyel indítjuk az új egyetemi év kezdetét. Keressük közösen személyes és közösségi életünk zeneszerző-karmesterünknek arcát. Együtt vagyunk erősek, együtt vagyunk koncertképesek” – fejtette ki a dékán.

Kovács Gergely érsek ajándékként tekintett arra, hogy a szemináriumi és akadémiai év megnyitó ünnepségének az érseki palota díszterme adhatott otthont, hiszen azt jelenti a teológia otthon van az érsekségen is. A Ratio Fundamentalis dokumentum alapján a főpásztor kiemelte, minden kispap megtapasztalja a szépet, a jót, azt, hogy Isten teremtménye. De ugyanakkor megtapasztalja a gyarlóságot, hogy botladozó ember, aki követ el hibákat. E kettőség között a kispap feladata kilépni önmagából, merje Istenre bízni magát, engedje, hogy a nevelők, a tanárok által kialakulhasson benne az Alter Christus. Bíztatta a kispapokat, hogy merjenek bízni elöljáróikban, hiszen akkor tudnak segíteni nekik. Továbbá nyomatékosan hangsúlyozta, ne váljanak szigetekké, hanem alkossanak közösséget, hiszen néhány év múltán társakká lesznek. Beszéde végén a főpásztor és a segédpüspök megajándékozta a szemináriumot egy olasz nyelvű misekönyvvel, ugyanis szeptember elején Rómában vettek részt a püspökök továbbképzőjén. Azt követően közösen a székesegyházban imádkozták el az esti dicséretet.