Pasztorális Hétvégén a Nagyváradi Egyházmegyében
Az elöljárók kezdeményezésére idén másodízben került sor a Pasztorális Hétvége megszervezésére, ez alkalommal a Nagyváradi Egyházmegyében.
Az intézet elöljárósága részéről született a kezdeményezés, hogy a ,,pappalántákˮ a szemináriumi évek alatt ne csak elméleti tudással legyenek felvértezve, hanem gyakorlati tapasztalatokkal is gazdagodjanak. Ilyen megfontolásból született a konkrét megvalósítás, hogy tudniillik minden tanulmányi félévben a papnövendékek egy hat fős csoportja két elöljáró kíséretében egy hétvége erejére bekapcsolódjék egy egyházmegye pasztorális életének vérkeringésébe, annak minden területéből ízelítőt kapva.
Miután a tavaly élménydúsra sikeredett a temesvári egyházmegyében tett látogatás, az idei évben november 29. és december 1. között ismét útnak indultunk. Ezúttal a nagyváradi egyházmegyébe látogatott hat papnövendék, a szeminárium prefektusa és vicerektora kíséretében. Büszkén vallhatom, hogy jómagam úgy a tavalyi, mind az idei hétvégén részese lehettem ennek a csapatnak, s az idei hétvége is hasonló jó és élménydús hangulatban telt, mint az elmúlt esztendőben.
Az idei Pasztorális Hétvége gyakorlatilag péntek este vette kezdetét. Ft. Kovács Zsolt, a nagyváradi püspökség irodaigazgatója szívélyesen fogadott és kalauzolt bennünket a hétvége során, fáradtságot nem ismerve. Hála ezúton is neki. Elsőízben a nagyváradi Szent László Római Katolikus Teológiai Líceumba látogattunk. A líceum igazgatója, Konrád Katalin körbevezetett bennünket, bemutatva az intézményt. Beavatatott a líceum életébe és megosztotta velünk az intézmény fennállásával járó kihívásokat is. Ezt követően Nm. és Ft. Böcskei László püspök úr fogadott bennünket a püspöki palotában.
A szombati napunk igen sokszínűnek bizonyult. Délelőtt a püspöki palota kertjében a gyerekekkel és a fiatalokkal közösen elkészítettük és feldíszítettük az igen terebélyes adventi koszorút. Délre átmentünk a Mária Rádió stúdiójába, ahol közösen végeztük élő adásban az Úr angyala imádságot és a Napközi imaórát. Ezt egy nagyon megható látogatás követte a Szent Erzsébet Szociális Gondozó Központba, ahol az idősekkel és betegekkel találkozhattunk.
Ebéd után a Katalintelepi plébánia programjába kapcsolódtunk be, ahol a családosok éppen adventi koszorúikat készítették. Egy valódi életerőt sugárzó légkör vett körül. A folyosókon a kacarászó gyermekek fel-alá rohangáltak, a nagyobbak szüleikkel a koszorút készítették, a férfiak pedig étel s italról gondoskodtak. Nagyon pozitívan töltött fel az itt tapasztalt hangulat.
A nap zárása – a pont az ,,iˮ betűn – az esti gyertyagyújtás volt a délelőtt felállított adventi koszorún.
Vasárnap három plébániai szentmisén vettünk részt, három különböző helyen. 10 órakor a lisieux-i Kis Szent Teréz plébánián teljes létszámban, majd 12.30-kor a csapat egyik fele az olaszi plébánián, míg a másik az újpalotai plébánián. Ezeken a szentmiséken főleg, de már az előző napokon emlékül kiosztott szentképekkel fényt derítettünk látogatásunk egy másik nagyon fontos indokára. Ez abban állt, hogy mindazoktól, akikkel találkoztunk, kértük imáikat, egyrészt miértünk, papságra készülőkért, hogy hű szolgái lehessünk Krisztusnak, másrészt pedig további hivatásokért, hogy a szőlős ne maradjon munkások nélkül.
A szentmisék befejeztével meghitt, családias hangulatú beszélgetések alakultak ki a hívekkel, majd pedig a plébánosok jóvoltából és bőszívűségükből egy szintén családias keretek között elfogyasztott ebédben lehetett részünk.
Mindeneket összegezve, mindannyiunk nevében hálámat szeretném kifejezni mindazok iránt, akik a hétvége folyamán vendégül láttak minket, az egyházmegye főpásztorának, a plébánosoknak, és mindenkinek, aki akár csak egy buzdító szóval is megajándékozott bennünket. Isten fizesse mindannyiuknak! Mi pedig hálával szívünkben őrizzük mindazt a sok szép élményt és tapasztalatot, amivel e hétvége során gazdagodhattunk!
Jakkel Tamás
diakónus