„Sírassátok meg bűneiteket!”

Hamvazószerdán, nagyböjt kezdetén rekollekciót tartott közösségünknek Ft. Kiss Endre spirituális. A legszentebb áldozatot az elöljárokkal és tanárokkal együtt mutatta be.

Szentbeszédében a napi olvasmányok alapján a következő gondolatokat osztotta meg:

Az olvasmányban Joel próféta felhívását hallhattuk: „sírassátok meg bűneiteket!” A sírást gyakran a gyengeség jeleként azonosítják, mégis szükséges életünk során, hogy könnyeket hullasunk. „Hol rejtőzik bennem a könnyek forrása?” – tette fel a kérdést. A könnyek olyan vízcseppek, amelyek előtörnek és nem tudunk gátat szabni nekik. A könnyek akkor fakadnak fel, amikor valami mélyen megérinti lelkünket. A könnyek létünk legmélyebb titkaiból születnek. Joel próféta azt mondja, hogy a bűnbánat és a megtérés a visszatérés kísérője lehet a sírás: „sírassátok meg bűneiteket. Szaggasátok meg szíveteket.” A Szentírásban gyakran találkozunk a sírással, maga Jézus is több alkalommal sírt. Jézus sírása nem olcsó kesergés, hanem aggodó, féltő szeretet. Ilyen volt Jeruzsálem megsíratásakor „hányszor akartam egybegyűjteni fiaidat, mint tyúk a csibéit a szárnyai alá, de ti nem akartátok.” „Hányszor akart egybegyűjteni, összeszedni téged Jézus és te nem akartad?” – hívta fel a figyelmet a szónok. Továbbá a szentleckében hallottuk „engesztelődjetek ki az Istennel” Gázai Dorotheosz egy történetet mond el egy szerzetesről, aki úgy akarta világossá tenni tanítását, hogy egy nagy kört rajzolt a földre. „Ez a kör a világ. A középpontja Isten. Mi mindannyian a kerületén állunk. Amikor a középponthoz közeledünk, akkor egymáshoz is közeledünk és fordítva: ha eltávolodunk, akkor egymástól is távolodni fogunk.” Ha az Isttenel való kiengesztelődésről elmélkedünk, akkor biztos, hogy közelebb kerülünk az Istenhez, s így egymáshoz is. Szükségünk van erre, mert annyi minden próbál szétszakítani minket és mi engedjük. Végül az evangéliumból a képmutatók szót emelte ki. „Hányszor esünk abba a hibába, hogy megtévesztően viselkedünk, amikor képeket, álarcokat mutatunk és nem önmagunkat? Sokszor nem vagyunk őszinték amikor viselkedésünkkel, megjelenésünkkel nemes gondolatokat igyekszünk gerjeszteni, de érzelmileg teljesen az ellenkezője van bennünk. Mást gondolunk belül és mást mutatunk kívül. Kár olyan dolgokat mutatnunk kívül, ami szívünkben nincs meg, mert azzal csak önmagunkat csapjuk be.”

„A nagyböjt arra való, hogy a bennünk lévő valóságot tárjuk Isten elé. Ez a rejtekben történik, úgy, hogy közelebb lépsz Istenhez és a másik emberhez is. Ebben a rejtekben van miért sírjunk, ezek a sebeink. A gyógyulás az értünk könnyeket ejtő Jézusnál van.” – zárta gondolatait a spirituális. Ezt követően a hamvazkodás szertartását végeztük el.