Utolsó vacsora emlékére

Nagycsütörtök este, az utolsó vacsora emlékére Kerekes László segédpüspök mutatott be szentmisét, amelyen jelen volt Kovács Gergely érsek, Jakubinyi György nyugalmazott érsek és a szeminárium elöljárói.

Kerekes László segédpüspök szentbeszédében két dologra irányította a hívek figyelmét: először Krisztus szolgai alakjára, amikor szeretetének legnagyobb jeleként leveti felsőruháját és megmossa tanítványai lábát, példát adva számunkra is. Az utolsó vacsora legnagyobb meglepetése amikor Jézus – aki készül a halálra, a mi üdvösségünk megszerzésére – leereszkedik Péternek, Júdásnak szintjére és megmossa lábukat. A tanítványok lábának megmosása, olyan mély gesztus, amit talán sose fogunk emberi értelemmel megérteni. Nem magával törődik Jézus, hanem másokkal. Ott is példát akar mutatni, de nem megjátszva egy szerepet, nem színészkedik, hiszen amennyiben az Ő útján akarnak járni tanítványai is, hasonlóképpen kell cselekedniük. A Mester nem személyválogató, hanem odamegy úgy Júdáshoz, mint Péterhez, s utána a félénk tanítványokhoz is, hogy követendő példát mutasson számukra.

Másodszor, a szeretet jeléhez kapcsolódik az este legmélyebb pontja, amikor Krisztus kezébe veszi a kenyeret mondván „vegyétek és egyétek, ebből mindnyájan, mert ez az én testem, mely értetek adatik”, majd a bort „vegyétek, és igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem kelyhe, az új és örök szövetségé. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.” Nem csak jelt hagy, hanem a szeretet életmódját: a szolgáló szeretet mellett magát a tápláló szeretetet. „A mai estén, amikor visszagondolunk az utolsó vacsora termében történt eseményekre, ne úgy gondoljunk rájuk, mint lezárt és megtörtént eseményekre, hanem tudjuk, ez ma is átalakít minket. Hagyjuk, hogy Jézus letérdepeljen és megmossa a mi lábunkat is, hiszen Jézus nem személyválogató. Elénk térdepel, bár tudatában van, hogy néha nem egyenes úton járunk. S mégis, ma is felkínálja szent testét és szent vérét, mert táplálni, éltetni akar bennünket.” – hangsúlyozta a püspök.

Ferenc pápát idézve, aki azt mondja, hogy „az egyház igazi képe az, ha tud szolgáló egyház lenni” – Kerekes László kiemelte, az egyház hiteles képe az, ha tud tápláló egyház lenni. Világunkat látva, mégis mennyire megkísérti a hatalmi harc. „Bennünket is megkísért az, ami világunkban történik, s a mi életünkből is hiányzik a szolgáló és tápláló szeretet. Gyakran látszat kereszténység a mi életünk. Olyan, mint a virág, mint a márvány s a hitünk is olykor ilyen művi. Imádkozzunk ma, hogy a szolgálat legyen a jellemzőnk, maga a tápláló és szolgáló egyház, ahogyan Krisztus is szolgált és táplált bennünket. Imádkozzunk, hogy hiteles keresztény életünkkel, mi is Jézus nyomába térdepelhessünk, megmosva egymás lábát és táplálva életét” – zárta szentbeszédét a püspök.

Fotó: Nagy Emil/SIS